3. fejezet. Az ismeretlen-ismerős?

- Nézd meg... Most megijesztetted,- Mondta Sote szemrehányóan. Én megráztam a fejem.
- Nem ijedt meg. Csak döbbent picit.
~jesszus ez tisztára Jasper!~Gondoltam meglepetten.
- Ahh. Kössz josh. Szia Renesmee. Engem Melissánal hívnak.- Mutatkozott be a lány. Csak ekkor vettem észre, hogy a lánnyal jött még valaki. Ő engem fürkészett.- Ő itt Saito, röviden Sai, és Joseph, röviden Josh.
- Mond csak Renesmee, ki az a Jasper...?- Kérdezte kiváncsian a férfi/fiú(?) Hát alig volt több, mint 20, de ki tudja...
- Ööö, a nagybátyám.-Mondtam végül. Az árnyékban lévő férfi összerezzent, majd nagyon ismerős, mégis ismeretlen hangon szólalt meg. Talán, mint Jsaperé, vagy Carlisle-é, de nem... ez mélyebb, lágyabb volt.
- Talán indulhatnánk?- Kérdezte halkan. normális esetbe, csak Én és Sote hallottuk volna, de úgytűnt mindenki hallotta.
- Oh, persze Josh. Gyere!- Mondta, majd intett egyet, és az elmém megtelt, ismeretlen, mégis ismerős képekkel. Úgy éreztem magam, mintha 3.000.000. éves lennék. Neem... Nem voltam fáradt, és idős, vagy ilyesmi, csak TUDTAM. úgyéreztem bölcs vagyok... Nagyon! Fél perc múlva, újabb ember-állatok, kiválasztottak" érkeztem. Örömmel konstráltam (vagy, hogy írják?), hogy felismertem mindegyiküket. Johane, Juliane, Yue, és Miya egytől egyig, fekete-fehér-szürkében. Vagyis majdnem egytől egyig. Juliane-n narancsszínű volt,

- Elő jöhetsz Mayo- Mondtam sójajtva, mire egy fiatal férfi ugrott le egy fáról. vagyis inkább Macska.-Nem változol vissza?-Néztem kérdőn elismerő szemeibe.

- Nem, Most inkább nem- Mondta, és mancsát kezdte nyalogatni. Ekkor valaki leesett. Josh!!! Ő hasonlít Jasperre! NAGYON!!! Csak általában előhagyja a rókafarkát, és füleit.

2. fejezet: Egy igazi angyal?

Apu szerencsére elengedett. Az erdő szélén már várt rám Sote. Mikor közelebb értem, felkapta a fejét, és felugrott a fűről. Szeme boldogan megcsillant, ahogy meglátott. Vidáman elmosolyodott, és felkapott. Megpördített a levegőbben, és mellette értem "füvet". Megmosolyogtam, mikor kisfiús arcán boldog, átszellemült kifejezést láttam. Úgy csókolt meg, ahogy még soha. Most az egyszer hálát adtam az égnek, hogy Jasperrel jóba vagyok, és Alice nem látja a farkasokat.

- Az lesz a beceneved, hogy Car.-Motyogta a hajamba.

- Eddig Nessie voltam. Hát most már kocsiszörny vagyok?- Kacagtam fel.
- Inkább angyal...-Mondta engem bámúlva. Én szokásomhoz híven elvörösödtem.
- Furcsa ezt mondani egy vámpírra.

- Félvámpír...- Mondta mire megrántotta a vállam, és ránéztem.
- Ezért tartanak szörnynek.
- Az emberek közé se, állatok közé se, vámpírok közé se, egy külön kategória vagyok.- *A következő pillanatban átölelt, és enyhe szúrást éreztem a hátamon. Szárnyam nőtt. De nem olyan denevér szárny vagy ilyesmi. Hanem, mint az angyaloknak. teljesen tollas, és fehér. Pont, mint a filmekben. Ahogy döbbenetem elmúst elhúzódtam Sote-tól.- Ez mi a...? - Kérdeztem a szemébe nézve.
- Ez a te igazi képed!- Hehe, ez hülyeség, én minden vagyok csak angyal nem...

- TE mi vagy?- Kérdeztem kiváncsian, mire elvigyorodott, és behunyta a szemét. Én is behúnytam, és éreztem, hogy jó döntés volt, mert amikor kinyitottam a szemem kissé hátrahőköltem. Árny volt. Nem olyan, mint az árnyék, nem is volt átlátszó, de olyan volt, mint egy démon, de mégse... Ez Én honnan a fenéből vettem?!?!?!
Kissé mély hangon szólalt meg: - Ez a tudatod... Nem egyszerű vámpír vagy... és édesanyád leánykori neve se véletlen Swan... az azt jelenti hattyú. A világ második legtisztább élőlénye. - Hirtelen elhalgatott, és megfordult. Hátát lazán, egy fatörzsnek vetette, és várakozó pillantásokat vetett a sűrű erdő felé. Nem sokkal később, egy hófehér hajú, és bőrű lány bukkant fel, nem is akármilyen. A fején hófehér szőrrel borított fülek, hátul, pedig úgyancssak fehér farka volt. Mikor közelebb jött, még jobban hátráltam. A szeme kék volt. DE CSAK AZ EGYIK... a másik majd ugyanolyan mint nekem... sárgás.

1. fejezet.

Sziasztok!
Renesmee Carlie Cullen vagyok, 15 éves, már 20 éve... Anyám Isabella Swan Cullen, Apám Edward Antony Mason Cullen... Van egy ikerhugom Liz, Elisabeth. Nagyijaim Reneé, és Esme neveiből lett az enyém. Lizzy Edward vérszerinti Anyikájárol kapta a nevét. Minden 4. nyáron tovább költözünk, mert a szomszédoknak feltűnne, ha nem öregednénk... Na igen... ugyanis vámpír vagyok... Jajj, nem...nem lakunk koporsóba, sőt még vártömlőcünk sincs, normális házunk van, -most Épp Chicagóból költözünk- de az igaz, hogy hideg a bőrünk, vért iszünk, és ha túlsokáig nem "eszünk", akkor fekete lessz a szemünk. gyorsaság, és annak a mániája+ - képességek...
- Nessie!- Kiáltott fel Apa... Két évvel idősebb nálam (+108 év elméletben)- Siess már...! - Edward Cullen, bronzhaj, aranyszem, bomlanak érte a nők, és nem mellesleg még...-
- Renesmee!- Mondta félig nevetve, félig dühösen- ...gondolatolvasó
- Pillanat.-Siettem. Nem kellett volna kiabálnia...- Ha suttogsz is meghallom!-Morogtam. ~Ne is válaszolj!~í gondoltam. Gyorsan bedobáltam egy fürdőruhát. Egy tornacipőt vettem fel. Gyorsan bedobtam 3 bőröndömet a az ablakon- egyenest a kocsiba. Apám egy pillanat alatt mellettem termett.
- mondtam, hogy ilyet ne csinálj!!- Mondta szigorúan. Én félretoltam, és megforgattam a szemeim. Ekkor meghallottam Alice lépteit. Gondoltam mit akarhat. Gyorsan kiugrottam az ablakon, és elbújtam... NEM AKAROK VÁSÁROLNI!!!
- Alice!- Mondta neki Apa szeliden.
- Naaa... Ez nem igazság... Aaaaajj...- Alice hirtelen felvillanyozódott. Inkább hallottam, mint láttam, hogy Jazz karjaiba vetette magát.- Jazz, senki sem akar velem vásárolni...- Mondta Alice bociszemekkel.
- Nem csodálom...!- Morogta halkan. Felkuncogtam, majd- mert lelepleződtem befutottam az erdőbe. Hirtelen egy rétre értem... A sötétből egy fekete farkas ábrázatát vettem ki. Átalakult, egy NAGYON helyes fiúvá.
- Szia... a nevem Sote... Öhm... Téged hogy hívnak?- Kérdezte, miközben -lassan- egyre közelebb jött.
- EH... A nevem Renesmee Carlie Cullen. Csak Nessie!- Mosolyogtam rá bizonytalanul. ám hamarosan megeredt a nyelvem. Elmeséltem Anya történetét, ahogy megismerkedett apával, később összejöttek... Meséltem arrol is, hogy születtem meg, egészen a mai reggelig. Majd a vámpírokról, hpgy mi a Volturi, mi a főbb tulajdonságaink, majd ő os mesélt. Megtudtam, hogy Sotenak, Soten Anor a teljes neve, Édesanyja Meggie, és Édesapja Soul meghaltak, és hogy most egyedül él, és, hpogy vérfarkas. Erre Én is elárultam, hogy vápír vagyok, és közben azt gondoltam, hogy senkivel se voltam még "életemben" ilyen őszinte. Sajnos jelzett a mobilom, hogy hívnak. Szomorúan Sotera pillantottam.- Sajnos, épp költözünk, És... valószínüleg soha... soha többet nem találkozunk...- Már épp indultam volna, mire elkapta a kezem, visszanéztem. Ebben a pillanatban megcsókolt, Lágyan, finoman... szerelmesen. Azonnal visszacsókoltam.
- Veled megyek akárhová mész!.- Mondta miután megszakítottam a csókot. Most én csókoltam meg.
- Menj előre... Arra- Mutattam egy irányba, bólintott. Gyorsan megcsókoltam.- Nem sokára találkozunk...-Mondtm, és addig mentem aeddig a kezünk összeért, azután visszapillantottam, és lassan kicsúsztattam a kezemet az övéből.Búcsúpillantást váltpttunk, majd elfutottam. Út közben beleugrottam egy tóba, és kapásból átúsztam. Mikor kiértem, egy intéssel megszárítkoztam. (megj.: Nessienek ez is a képessége.) Remélem nem lrezni rajtam a kutyaszagot...! Tovább futottam, és gyorsan odaértem. Jazz meglepetten fordult felém, és vizslatva viszgálgatta érzelmeim. Gyorsan odalibbentem, és átöleltem, és közben küldtem neki egy képet Soteról. Elmosolyodott, de gyorsan elkomolyodott, és mögém pillantott. A gondolataimat összeszedve, egy Barbee dalt kezdtem énekelni- magamban-, mert Alice szerint ez beválik. Apa felhúzott szemöldökkel nézett rám. Pedig csak a kell a srác-ot énekeltem. Ártatlanul néztem.- vagy pislogtam?- rá.
- Apu... Mehetek gyalog?- Kérdeztem.
- Persze.- Mondta végül elmosolyodva. Pedig Porschém van... PORSCHE GT3...