Néhány új adat egy új fejezetben =) próbálok többször írni mostantól és frissítem mindjárt a másik blogom is. Az eleje az naplóbejegyzés, és észre lehet venni, amit beszélnek gondolatban Nessie-ék? A következő fejezet Szandra szemszögéből lesz
Sorry, hogy ilyen sokáig nem írtam, csak nem történt velem semmi különös.
Vagyis sok dolgom volt, mert azt nem mondanám, hogy "semmi különös".Szóval miután elindultunk, ismertették a tervet is. Hopsz még be se mutatkoztam. Vanessa Rose vagyok. A becenevem szintén Nessie, de szoktam Rose-ként is szólítani. a többiek a Bolch Paice (Bolc Pész) (egy titkos csoport), a BP tagjai voltak, ahogyan én is. Kicsit furcsa volt, hogy csak 35 évesen kaptam vissza az emlékeim. Persze volt bennem VR (Vani Rose) életemből is. Szóval a terv bemutatása után mennem kellett az új ház felé. Jah azt még nem említettem, hogy én vagyok a főnök. Hát, mondhatni kapitány, parancsnok és a többi, és a többi. Igaz még meg se mondtam, hogy mi vagyok(vagyis voltam), miféle. Hát igaz most Nesme-ként (ezt én találtam ki, már 30 éve) félvér vámpír vagyok, de Nessie-ként tündér voltam. Nem olyan, mint a mesékben, persze. Teljesen ugyanolyan vagyok, mint előző életembe. Mármint teljesen teljesen. Hajam, bőröm, szemem, alakom, legtöbbször a beszédem is. Mivel amikor küldetés vagy feladat van eléggé hideg leszek, és senkivel nem beszélek kedvesen, de ők ezt megértik.
- Nah menni kell!- Csuktam be a naplóm, és ebben a pillanatban belépett Edward. Gyorsan egy mesére gondoltam, és arra, hogy újra meg kéne nézni. Persze utáltam a meséket, így ehelyett gyorsan egy jó kis horror filmre gondoltam, mivel Ed odavan értem, persze nem úgy. Az az igazság, hogy nem vonzódom Sote felé. Nessie-vel ellentétben. "Apával" ellentétben én mindent tudtam. Anyám... a hugom, Lizzy (vagy ahogy én becézem Bessy) születésénél belehalt. Edward, ahogy mindenki mást nagyon megviselt. Én teljesen úgy nézek ki, mint egy vámpír, persze Aro tud róla, mi vagyok, mivel előző életem 20 évében nála "szolgáltam", ha azt lehet annak nevezni, hogy néha segítettem elkapni egy-egy vámpírt, vagy egy csapat embert. Akkor ismertem meg Edwardot. Bár ő azt sem tudta, hogy hogyan is nézek ki, mivel amikor ott voltak, pont egy küldetésen voltam, Heidivel és Jane-nel. Ők ketten jó barátnőim lettek. Apropó meg kéne látogatni őket. Majd valahogy kilógok, de könnyű lesz, mivel pont a város mellett telepedtünk le.
Montecatini Val Di Cecina. Azt hiszem így hívják. Már kilenc és fél hónapja, hogy itt lakunk. És 36 éve, hogy Jane-éket nem láttam. Jah tényleg, mit is akar Edward?
- ...ssie oké? - Fejezi be a mondatot. Zavartan felnéztem.
- Tessék? Bocsi nem figyeltem. - Félek, hogy rájön, mi történik, mivel mióta újra csatlakoztam a BP-hez, azóta furcsa vagyok. Hát elég valószínű, mivel apa gondolatolvasó, jegyezte meg Nessie. Igen, tudunk beszélni gondolatban. Jó, jegyeztem meg. De ő nem hallja, ha ketten beszélünk. Hogy, hogy kerültem a testébe? Fogalmam sincs. Huh basszus, megint nem figyeltem, mit mondott Edward.
- Najó, mond el, mi a baj? - Ült le mellém, zavarodott arcomat látva.
- Honnan vetted, hogy baj van? - Kérdeztem kicsit félve, de nem mutattam.
- Az apád vagyok!- Téves, mondta Nessie. Az én apám vagy. Felkuncogtam. Ed erre érdekesen nézett engem.
- Nincs semmi bajom, apa!- Mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. A szívem felgyorsult, és picit elvörösödtem, de 1000 wattos mosolyt küldtem felé.
- Oké! - Mondta, de láttam, hogy nem hisz nekem.
- Tényleg nincsen semmi! De mit akartál mondani?- Kérdeztem, és elvörösödtem, mivel kétszer már elmondta, de nem figyeltem. Elutaznak, mondta Nessie.
- ...ba!-Mondta vigyorogva.
- Hova? - Ugrottam fel. Úgy tettem, mint aki nem hiszi el, pedig nem hallottam. xD
- Angliába!- Ismételte meg.
- Ez volt az életcélom! - Sikította Nessie boldogan. Kiengedtem, mivel már belül pattogott, és majd' szétverte a fejem. Ő meg apa nyakába ugrott. Itt az esély! Sejlett fel előttem. Nessie! Mondtam boldogan. Itt az esély!!! Gondolatban a nyakába ugrottam. Igen! Vigyorgott ő is, a valóságban pedig, Apánk nyakába vettette magát. Jézusom de furcsa... Apánk... vigyorogtam.
- Mikor indulunk? - Kérdeztem kinézve az ablakon. Kezdett sötétedni.
- Holnap reggel. - Mondta nyugodtan.
- MIII? - Pattantam fel. Még be se pakoltunk Nero! monda Nessie Tudom Nessie! Válaszoltam nyugtalanul.
- Alice találta ki! - Mondta felemelt kezekkel.- Én mosom kezeim!- Mondta vigyorogva. Miután anya meghalt, elég sokáig össze volt törve és alig evett, inkább távol volt a többiektől. De ezzel mindenki így volt. Még Em se tudott akár vigyorogni, vagy poénos megjegyzést tenni. Szerencsére ebben segítettünk neki. Hogy ki az a mi? Hát Liz, Szandra, Nessie és én. Mi? Mi az, hogy ki az a Szandra? Jha, hogy még nem beszéltem róla? Ő Lizzy testében van, akárcsak én Ness-ében. Ugyan olyanok vagyunk, mindketten. Igazság szerint tudtam, már rég óta, hogy Nessie testében vagyok, csak azt nem tudtam, ki is vagyok, csak annyit, hogy Vanessa a nevem.
Hát, mit mondjak? Nem a legjobb és leghosszabb fejezet =/ azért remélem tetszik.
